Nyárádmente Regionális Webportálja

Nehezen jut az Emberfia szóhoz az Árpád napi Nyárádszeredai történések számtalan helyen való megjelenése után. Nehezen, és galuskával a torkomban, mert hát tehetetlenségem ben kinek kellene \"neki esnem\", üvöltenem teljes erőmből, hogy kellőképpen, de mégis, nyomdafestéket elviselő hangnemben juttassam kifejezésre véleményemet. Kétségtelen, hallgathatnék is, de magam is vélem cinkosok közt bűnös, aki néma! Soha nem tagadtam, sőt - egészséges értelembe véve, büszkén vallottam székely mivoltomat - isteni adománynak tekintettem, hogy e nép fiai közé születhettem A sors azonban elsodort, s csupán lelkemben viaskodom ezért, de a magam, a magamfajta és a velem együtt érző emberek segítségével teszem mindazt, amit véreimért tenni tudok! (Senki ne forgassa ki szavaimat: nem fajgyűlölő vagyok, s nem is pejoratív értelembe vett nacionalista, csupán büszke vagyok, nagyon büszke származásomra, a mások, más népek fiainak megbecsülése és tiszteletben
tartása mellett!)

Keservesen megszenvedtem a 2005. évi anyaországi decemberi történéseket: otthon szembesítettek az anyaországi jövevénykénti minősítésemmel, itthon román bevándorló voltam, aki a magyarok kenyerét akarta átjátszani a kettős állampolgárságg al 20 millió románnak! Otthon leköpködték a magyar rendszámú autómat, barátaim szemrehányó jogos kritikái elől értelmetlen volt minden \"védekezés\". Maradt, ami volt, s némi idő elteltével megértésre találtam, találtunk! Egy velejéig mocskos, korrupt és aljas politikának megint sikerült egymással szembefordítani a határon kívül rekedt nemzetünk - jelesül az erdélyiek - fiait az anyaországiakka l. (S még kérdik sokan: mi hozta létre a tarnszilvánista gondolatokat,es zméket?)

Most azonban valami más, sokkal aljasabb, hitványabb történéssel kell szembesülnünk. E több száz éves erdélyi kisváros székely- magyar-székely helyi önkormányzatána k képviselői mondtak nemet arra, amelyre bármely település, város, büszke lenne, nevesül Bocskai erdélyi fejedelemé választása színhelyének birtokosaként. Ön magukat székelyeknek, magyaroknak való tanácsosok – politikai hovatartozásukt ól függetlenül - mondanak nemet arra, hogy a városuk főtere Bocskai nevét viselje! Felfordul az ember gyomra, mivé lett a székely nép? Petőfi után jut-e valakinek eszébe \"hol vagytok székelyek\"? S mi, otthon és külhonunkban - hívják az anyaországnak vagy bánom is én minek - megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogyha utolsónak is a bennünket körbevevő államok közül, de biztosítsuk a magyar állampolgárságo t azoknak, akik a jelenlegi állampolgárságu k mellett ezt is szeretnék. Vélem jó úton járunk, de önkéntelenül vetődik fel a kérdés: vajon mindenkit illessen meg e jog? Azokat is, akik történelmi nagyjaik előtt egy szinte színtiszta székely városban tiltakoznak, nevük közterületé nyilvánítása ellen, egyéni, személyes kicsinyes anyagi érdekükre való hivatkozással? Vajon mit jelent e testület tagjainak a \"hazaszeretet\" a történelmi múlt megbecsülése? Semmit! Tükörbe kellene nézniük, majd látva a visszanéző zavaros bamba értelmet, úgy saját maguk magatartását kéne megítélniük, ha egyáltalán képesek rá! \"Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”


Békéscsaba, 2010. évi április hó 06. napján.


Dr. Pethő Attila István

Most azonban valami más, sokkal aljasabb, hitványabb történéssel kell szembesülnünk. E több száz éves erdélyi kisváros székely- magyar-székely helyi önkormányzatána k képviselői mondtak nemet arra, amelyre bármely település, város, büszke lenne, nevesül Bocskai erdélyi fejedelemé választása színhelyének birtokosaként. Ön magukat székelyeknek, magyaroknak való tanácsosok – politikai hovatartozásukt ól függetlenül - mondanak nemet arra, hogy a városuk főtere Bocskai nevét viselje! Felfordul az ember gyomra, mivé lett a székely nép? Petőfi után jut-e valakinek eszébe "hol vagytok székelyek"? S mi, otthon és külhonunkban - hívják az anyaországnak vagy bánom is én minek - megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogyha utolsónak is a bennünket körbevevő államok közül, de biztosítsuk a magyar állampolgárságo t azoknak, akik a jelenlegi állampolgárságu k mellett ezt is szeretnék. Vélem jó úton járunk, de önkéntelenül vetődik fel a kérdés: vajon mindenkit illessen meg e jog? Azokat is, akik történelmi nagyjaik előtt egy szinte színtiszta székely városban tiltakoznak, nevük közterületé nyilvánítása ellen, egyéni, személyes kicsinyes anyagi érdekükre való hivatkozással? Vajon mit jelent e testület tagjainak a "hazaszeretet" a történelmi múlt megbecsülése? Semmit! Tükörbe kellene nézniük, majd látva a visszanéző zavaros bamba értelmet, úgy saját maguk magatartását kéne megítélniük, ha egyáltalán képesek rá! "Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”


Békéscsaba, 2010. évi április hó 06. napján.


Dr. Pethő Attila István