Nyárádmente Regionális Webportálja

Bár Csíkfalva azon községek egyike, ahol mindig is egymást érték a beruházások, újabb és újabb pályázatok készültek, most úgy tûnik, a Nyárád menti községet is elérte a válság szele.

Az önkormányzat, Balogh István polgármesterrel az élen most is próbálkozik pályázatokkal, ám a pénzcsapokat elzárták. A község komoly anyagi gondokkal küszködik: adósságaik vannak a tervezôkkel szemben, és már-már azon gondolkodnak, hogy megszüntetik a közvilágítást.

– Közel 300 ezer lejes adósságunk van a tervezôk fele, akik a tanintézetek korszerûsítésére elkészítették a terveket, ugyanakkor a közmûvesítési terveket sem tudtuk kifizetni. Amennyiben nem kapunk költségvetés- kiegészítést, teljesen le kell állítanunk a közvilágítást. Tudom, hogy az emberek zúgolódnak, de elkerülhetetlen. Idén még az utak kövezésére sem tudunk pénzt fordítani, mi több, arra sincs pénzünk, hogy az iskolabuszt mûszakilag rendben tartsuk – vázolta a válságos helyzetet a polgármester, aki szerint rövid idôn belül gyûlést hívnak össze, ahol a tanácsosokkal meg kell beszélni a költségcsökkentési módozatokat, ám a polgármester határozottan kijelentette: a hivatalban nem lesznek elbocsátások.

A lakosság kevesebb mint fele fizetett adót

– Tavaly csak 48 százalékban sikerült begyûjteni az adókat a lakosságtól, emiatt a központi költségvetésbôl idén a 2009-es összeg kevesebb mint felét kaptuk, ebbôl kell gazdálkodnunk. Az év elején 150 ezer lejt utalt ki a megyei tanács, amibôl törleszthettük volna a tervezôkkel szemben felhalmozott adósság egy részét, de mivel a központi költségvetésbôl a tavalyi összeg alig felét osztották le a községnek, a megyétôl érkezô összeget a mûködési költségek fedezésére kell fordítsuk – mondta a polgármester.

Csak meszelésre futja

– Idén nyáron csak meszelésre és a legszükségesebb apró javítgatásokra futja a községbeli tanintézetekben. Az anyagot a polgármesteri hivatal állja, a munkálatokban pedig a szülôk segítenek. Pénzhiány miatt februárban visszautasították egy 5 millió 200 ezer lej értékû uniós pályázatunkat, amelybe belefoglaltuk a csíkfalvi iskola, a szentmártoni iskola és óvoda, a vadadi iskola-óvoda, valamint a búzaházi iskola-óvoda teljes felújítását, a hozzáépítendô kazánházakkal és mellékhelyiségekkel együtt. Várólistára tettek, arra az esetre, ha lesz pénz – számolt be a községvezetô.

Nagy lakat a kapun és bokáig érô gaz az udvaron – ez maradt a közkedvelt nyárád-szentmártoni Lovasfogadóból, ahol külföldiek és a környék lakói egyaránt szívesen töltöttek el néhány nyugodt órát, vagy éppen egy hétvégét a zajos fôúttól távol, kellemes környezetben.

Aki ismerte a helyet, az bánja, hogy nincs többé Lovasfogadó, hiszen amellett, hogy a kiváló fôztjével büszkélkedô vendéglô, valamint a barátságos kis faházak kisebb összejövetelekre, rendezvényekre igen alkalmasak voltak, sokan azért látogattak ide, hogy néhány órát sétáljanak és tücsökmuzsikát hallgassanak a tó partján, távol a város zajától. A polgármester pontosan nem tudta megmondani, hogy népszerûsége ellenére miért került lakat a fogadó ajtajára. – Már tavaly nyáron sem nyitotta meg a kapuit. Sajnálom, hogy bezárt, mert közkedvelt hely volt, nyaranta szinte minden hétvégén keresztelôt, érettségi találkozót tartottak ott – mondotta a községvezetô, aki nem tudja, mi lesz a sorsa az épületnek meg a faházikóknak. Mindenesetre a községbeli éjjeliôrök rendszeresen kijárnak oda, hogy senki ne tegyen kárt bennük.

Nem a Beatrice XX. század címû dalából idézünk, hanem a csíkfalvi Mihály Rozália tragédiáját tükrözi a cím. Az egyedül élo idôs nô kertje egy részének a helyén hatalmas szakadék tátong, néhány napja beszakadt a part és a közeli csûrt is veszély fenyegeti.

– Ha az uram élne és látná, meg is zavarodna, annyira féltette az örökséget – mondotta szomorúan Rozália néni és felelevenítette azokat az idôket, amikor még megvoltak az almafák, diófák, amelyet a két éve elhunyt férje saját kezével ültetett. Mára ezeknek nyoma sincs, mi több, a szôlôsbôl is csak az összetört és a Nyárád medrébe zuhant karók maradtak. A Nyárád partját, ahol az özvegyasszony takaros háza és gondozott kertje fekszik, évek óta mossa a víz, ám ennyire súlyos soha nem volt a helyzet, néhány napja szinte a kert fele odaveszett. Kétségbeesésében az idôs nô a polgármesteri hivatalhoz fordult. Az önkormányzat vezetôje kérdésünkre elmondta, jártak a helyszínen, fényképeket készítettek, hogy egyértelmû legyen, mennyire súlyos a helyzet. A felvételeket a Vízügyi Igazgatósághoz, valamint a megyei prefektúrára juttatták el. A községvezetô szerint a vízlépcsôk kialakítása csak tüneti kezelést jelent, hosszú távú megoldást a Nyárád szabályozása, valamint a partvédelmi intézkedések hozhatnak, amelyekre tudomása szerint minisztériumi szinten volt is egy kezdeményezés és amennyiben lesz rá lehetôség, jövôben hozzá is látnának a munkálatokhoz a környéken.

A polgármester hozzátette, a község területén hét szakasz van, ahol veszélyeztetve vannak a Nyárád-parton fekvô gazdaságok. Az elmúlt években próbálkoztak partvédelmi munkálatokkal, vízlépcsôk kiépítésével, ám mindezek ellenére mai napig fejfájást okoz a lakóknak ez az áldatlan állapot.

Idôsgondozás hitelbe

Annak ellenére, hogy az önkormányzat több hónapja nem tud fizetni a Caritasnak az otthoni idôs- és beteggondozói szolgáltatásaiért, a szervezet két csíkfalvi alkalmazottja, Szabó Zsóka és Kiss Margit szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, ami a helybéli idôsek számára már-már létfontosságú.

A polgármester elismerte, 5-6 hónapja nem tudják fizetni a Caritasnak a havi 2600 lejt, ám megegyeztek a szervezettel, hogy nem vonják meg a szolgáltatásokat és amint lesz rá lehetôség, az önkormányzat törleszti a felhalmozott adósságot. Balogh István hangsúlyozta, bármilyen anyagi nehézségekkel is küszködnek, a Caritas által nyújtott szolgáltatásokról nem mondanak le, mivel óriási igény van rá, községszinten közel 150 idôs, beteg személy szorul arra, hogy a két szociális asszisztens felkeresse ôket, vérnyomást mérjenek, sebet kötözzenek, injekciót adjanak, házhoz vigyék a gyógyszert, kifizessék a számlákat a mozgásképtelen idôseknek, vagy éppen csak bekopogjanak az egyedül élôkhöz és megkérdezzék, van-e szükségük valamire.

Áprilisban, amikor lejárt a hivatal szerzôdése a Caritassal, a szûkös anyagi helyzetre való tekintettel egy- két tanácsos felvetette, hogy le kellene mondani e szolgáltatásokról, mivel a rászorulókat úgyis ellátják a családtagok. Erre válaszként az idôsek levélben fordultak az önkormányzathoz, amelyben szívhez szólóan írnak a szociális asszisztensek nyújtotta szolgáltatások szükségességérôl.

"Többet jelentenek számomra, mint a gyerekeim. Egyik beteges, másik távol él, de rájuk (szerk. megj. a Caritas alkalmazottaira) mindig számíthatok" – olvashattuk egy idôs, vadadi asszony levelében.

A polgármester elmondta, tavaly is hasonló gondokkal küszködtek, ugyanis akkor is csak áprilisig jutott pénz e szolgáltatásokra, ám jó félév elteltével törlesztették a múlt évi tartozást.

Mi a véleménye a közvilágítás beszüntetésérôl?

László Rozália: – Megértem. Régen sem volt világítás, megvoltunk akkor is, csak hagyjanak egypár égôt, hogy ne legyenek tyúklopások. Ennyi kell ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat. Nem kell annyi égônek égnie, biztos sokba kerül, és valakinek ezt ki kell fizetnie.

Tóth Irma: – Nem szabad beszüntetni, mert kell az a világítás. Ha nincs pénz, akkor azt a kicsit is ami van, úgy kell beosztani, hogy erre is jusson. Fizetjük az adót, és nem lesz világítás. Mi lesz azzal, aki ingázik reggel és este? Valójában azoknak rossz.

Török Dénes: – Miért akarják megszüntetni? Pénzhiány miatt? Valahonnan máshonnan el kell venni ezt a pénzt, mert a közvilágítás kell. Oldják meg! Ez volt régen a kommunizmusban is, de ez nem megoldás. Ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Itt minden rosszul mûködik.

Bíró Zoltán: – Az elég baj, a biztonság szempontjából nem jó. Nem lehet majd közlekedni a járdán. A fizetések biztosítása után ez kellene legyen a prioritás. Nem is gondoltam, hogy ilyen problémás lenne ez a község.

Mózes Emese: – Zavarni fog. Elég nagy baj. Szükség van a közvilágításra, mert amikor este tízkor megyek haza biciklivel, akkor biztonságot jelent. Jó lenne, ha legalább 10-11-ig égnének a lámpák. Az nem megoldás, hogy nem szolgáltatják.

 Forras: Nepujsag