Nyárádmente Regionális Webportálja

A Nyárád (románul:Niraj, németül: Niersch) a Maros egyik mellékfolyója, Erdélyben.
A Nyárád első említése vidékünkön az 1332-es pápai tizedjegyzékben lelhető fel, ahol Nyárádtőn egy István nevű papot említenek "Stephanus de Naradya"-ként.
A folyó a Görgényi-havasokból ered 1239 méter magasból. A hossza 89 km. A Nyárád Nyárádtő környékén torkollik a Marosba.

A Nyárád völgyét Nyárádmentének nevezik. A Nyárádmente Székelyföldhöz tartozik.

Hossz: 82 km
Vízgyűjtő terület: 651 km²

Nyárádmente

A Nyárádmente az ország egyik legsűrűbben lakott része, a falvak mintha egymásba kapaszkodnának, füzérszerűen helyezkednek el a völgy két oldalán és csendesen lapulnak meg a jobb - és baloldali patakok völgyében. Ebben a viszonylag rövid völgyben 66 település helyezkedik el. A vidék fő jövedelemforrása és az emberi lét biztosítéka a mezőgazdaság volt és napjainkban is az.

Hol a Kis- és Nagy-Nyárád egyesül, ott terül el Nyárádszereda.1605-ben a székelyek itt választották meg Bocskay Istvánt, fejedelmükké. Nyárádszeredától a völgy két ágra szakad: A Nagy-Nyárádmentén találjuk Deményházát, Mikházát, Remetét stb. A Maros és a Nyárád között helyezkedik el a néphagyományairól ismert Jobbágytelke. A Kis-Nyárádmentén felfele a jelentékenyebb falvak Andrásfalva, Bere, Magyarós, gyümölcseseirõl, szilvapálinkájáról híres Márkod és Selye.

A Nyárád völgye három nagy részre tagolható. Ezek a vídékek némi eltérést mutatnak egymástól, úgy a mezőgazdálkodást, mint az idők folyamán kialakult kézműipart illetően is:

a.Felső-Nyárádmente
A forrásvídékek és Nyárádszereda közti zónát jelenti. Itt kevesebb a szántóterület, ami van, az is elég lejtős, nehezebben művelhető, viszont nagyobb a legelők és a rétek részaránya. Ennek következtében itt mindig nagyobb hangsúlyt helyeztek az állattartásra (szarvasmarha, juh). A Nyárád forrásvídékén: Vármezőn, Remetén, Köszvényesen, Selyében, Magyaróson általában több lófogat volt, mint más vídéken, ugyanis a jövedelem fontos része az "erdőlésből" származott.

b.Középső-Nyárádmente
Nagyobb a szántóterületek részaránya. A gyepgazdálkodás főleg a pangó vizek által károsított területekre korlátozódott, de azért minden falunak megvolt a maga minimális legelőterülete. A dombok déli lejtőit már szőlősök és gyümölcsöskertek foglalják el. Ezen a vídéken sikeresen termesztik a kalászos gabonaféléket és az ipari növényeket. A Középső-Nyárádmentén az állattenyésztés minden ága, de főleg a szarvasmarhatartás igen nagy múltra tekint vissza és mindig az élvonalban volt. A hajdani "gazda-napi" állatkiállítások emléke még igen elevenen él az idősebb nemzedékben. A vídék központja Nyárádszereda, amely vásártartási jogánál fogva a nyárádmenti árucsere központja volt évszázadok óta és ma is az. A szeredai piacon a nyárádmenti gazdák árultak gabonát és tenyészállatot, majorságot és hízott sertést, zöldséget és tejterméket, de itt szerezték be a gazdálkodáshoz és háztartáshoz szükséges kézműipari termékeket is. A nyárádmentiek gaboatároló szuszékokat, orsót, gozsalyat, kosarakat és seprűket árultak, míg a hodosi-jobbágytelki árusok szalmakalapot és más szalmából font használati eszközöket. A nyomátiak kötelet, kötőféket, a szentgericeiek és harasztkerekiek gyékényt (szekérre való kóber, falvédő, szőnyeg, lábtörlő, szatyor), a szeredai kádármesterek hordót, dézsát, vedret, sajtárt, tilót, de nem hiányoztak az olyan eszközök sem, mint a vetőszeg, osztováta, szekérkerék, sulyok, stb.

c.Alsó-Nyárádmente
Ákosfalvától a Nyárád torkolatáig tart. A gabonafélék és ipari növények termesztése mellett ezen a vídéken igen nagy hagyománya van a zöldségtermesztésnek. A kitűnő természeti adottságok és a szorgalmas munkáskéz mellett a marosvásárhelyi, segesvári, sőt medgyesi piaci ígények serkentőleg hatottak a zöldségtermesztés fejlődésére. A népi humorízű elnevezés: "Murokország", ahogy e vídéket nevezik, az elmondottak ismeretében nem szorul más magyarázatra